Nem sok ember és nem gyakran sétálgat a ferencvárosi pályaudvar végtelennek tűnő sínrengetegében. Veszélyes is ott a séta a vonatok miatt, és nem is szívderítő a környezet a rengeteg, átláthatatlan vágánnyal, a rozsdaszín váltók tucatjaival, a pislákoló jelzőfényekkel, és azzal a furcsa hangulattal, amikor a „semmiből” előbukkanó vonatok kattogása keveredik a városba ékelődött ipari csenddel.
De ha egyszer mégis besétálnánk ebbe a sínrengetegbe, hirtelen ott állnánk a „C” elágazásnál. Egy olyan pontján a világnak, amelyről a legtöbb ember soha nem hallott, de a magyarországi vasúthálózat rendszerében mégis kitüntetett pont, mivel ez több, országos jelentőségű, közöttük dunántúli vonalnak a végpontja. Ránézésre egy kupac váltó csupán, de a vasúti rendszerben egy olyan csomópont, amely összekapcsol régiókat, személyforgalmat, teherforgalmat és történeteket.
Ebbe a sajátos térbe illeszkedett az a fejlesztés, amelyet a NIF Zrt. valósított meg a Budapest–Ferencváros „C” elágazás és Székesfehérvár közötti szakaszon. Az uniós projekt célja az volt – sok más hasonlóval együtt –, hogy javítsa a magyar TEN-T vasúti hálózat átjárhatóságát, csökkentse a szűk keresztmetszeteket, növelje a közlekedésbiztonságot, és összességében magasabb szolgáltatási színvonalat biztosítson az utasok és a nemzetközi fuvarozók számára. Ráadásul ezek a fejlesztések nem önmagukért valók, a teljes európai rendszer egységesítése miatt fontosak.
A vasútvonal interoperabilitása kulcsszóvá vált ebben a fejlesztésben is. Ez azt jelenti, hogy a magyar hálózatnak képesnek kell lennie fogadni és továbbítani olyan vonatokat, amelyek több országon át, egységes rendszerben közlekednek. Ehhez elengedhetetlen az ETCS 2 – az Egységes Európai Vonatbefolyásoló Rendszer – telepítése, amely a sebességfelügyelet és a pályamenti kommunikáció modern, digitális eszközével teszi biztonságosabbá és megbízhatóbbá a közlekedést. Az egységes európai vonatirányítási rendszer Európa vasútjának egyik legfontosabb jövőbeli alapját jelenti. Az interoperabilitás révén gyorsabbá válhat a nemzetközi áruszállítás, csökken a várakozási idő a határokon, és megszűnnek azok a bonyolult, országonként eltérő műszaki követelmények, amelyek korábban akadályozták a versenyképes vasúti közlekedést. A projekt így illeszkedett abba az uniós vízióba, amelyben a vasút a fenntartható mobilitás gerinceként működhet.
Maga ez a projekt nem előzmények nélkül indult, hiszen Kelenföld és Székesfehérvár között a vasúti pálya és a biztosítóberendezés már korábban megújult. Ezúttal pedig az a hiányzó láncszem került a helyére, amely lehetővé tette a 160 km/h-s sebesség bevezetését a vonal arra alkalmas részein. A 2021-ben lezárult kivitelezés során telepítették azokat a műszaki részegységeket, amelyekkel a vasútvonal megfelel az ERTMS D – más néven RFC 6 – korridor elvárásainak.
A Ferencváros „C” elágazás és Székesfehérvár közötti ETCS 2 projekt a megvalósításával egy kicsit szimbolikus jelentőséggel is bír: a múlt sínrengetegétől vezet egy jövőbeli, egységes, gyors és biztonságos európai vasúti rendszer felé.
A program az IKOP-2.1.0-15-2016-00013 projekt keretében, európai uniós forrás bevonásával valósult meg.
További részletek a támogatott projekt keresőben:Tovább
