A művészet világa legtöbbször nem látványos iparág, hanem kitartó, szeretettel végzett munka, amelynek valódi értéke a közönséggel megélt pillanatokban mérhető. A pécsi MárkusZínház története is ilyen. A társulat évtizedek óta következetesen hisz abban, hogy a mese, a báb és a színház is több egyszerű szórakoztatásnál, és valódi küldetésük, hogy táplálják az emberi lelket, és kicsit a közösség erejét is.
Megalakulásuk után, a nyolcvanas évek végén vándortársulatként járták az országot és a külföldet, „echós szekerükkel” vitték el előadásaikat falvakba, városokba, fesztiválokra. Külföldre, nem titkoltan, tanulmányút jelleggel is látogattak, hogy megismerjék a nemzetközi bábművészet hagyományait és aktuális irányzatait. Lengyelország, Csehország, Franciaország vagy éppen India bábszínházi kultúrája mind hatással volt munkájukra. Két évadon át Bécsben, a Theater am Auersperg-ben is dolgoztak.
Később saját otthonra találtak Pécs belvárosában, ahol egy kis befogadóképességű – korábban pékségként működő helyiségben – meghitt hangulatú színházban várják a nézőket. Az előadások többsége a magyar népmeséken és klasszikus történeteken alapul, de gyakran kísérleteznek nonverbális formákkal is, ahol a történetet a zene és a bábok formanyelve meséli el. Évente mintegy 150 előadást tartanak Magyarországon és külföldön, mai napig visszatérő fellépői számos nemzetközi fesztiválnak. Az évek során munkájukat több díjjal elismerték, az alapítók – Pilári Gábor és Vajda Zsuzsanna – pedig állami kitüntetésben is részesültek.
A MárkusZínházban az alkotók egyszerre előadó bábművészek, dramaturgok, sokszor maguk az írók, ők a díszlet- és bábkészítők, de a műsorszervezés és marketing, sőt, a társulat gazdasági ügyeinek intézése mind pár kézben összpontosul. Ebből a sok tevékenységből kiemelendő a bábkészítés folyamata, hiszen a műfajból adódóan a báb nem egy egyszerű kellék, hanem maga a történet szereplője, “akinek” jellemét, karakterét nagyban tükrözi a megjelenése. Éppen ezért az előadások furcsa módon már jóval a színpadra lépés előtt elkezdődnek, amikor a kézzel formált, gondosan megalkotott „szereplők” készülnek, megszületnek, lélekkel ruházzák fel őket az alkotóik, akik ebben az esetben maguk a bábművészek. Amikor valaki néhány darab fából elindulva, lépésről-lépésre haladva, végül a közönség elé lépve mesélheti el a történetét, akkor a figurák valóban életre kelnek a színpadon.
Ehhez az alkotói munkához kapcsolódott a MárkusZínház uniós támogatású fejlesztése, amikor egy bábkészítő műhelyt alakítottak ki egy a város szélén állóépületben. A műhelyben kéziszerszámokkal és speciális eszközökkel felszerelt alkotótér jött létre, ahol a színház előadásaihoz szükséges bábok és díszletek készülnek. A projekt időtartama alatt a műhely működtetése lehetőséget teremtett arra, hogy új munkatársakat foglalkoztassanak.
A műhelyben készülő bábok meghatározó része az előadások szereplője lesz, de készülnek olyan modellek is, amiket a közönség az előadás után hazavihet magával, szép emlékként, vagy akár játékként a gyerekeknek. A MárkusZínház hitvallása, hogy emberekről embereknek mesélnek történeteket, olyanokat, amelyek segítenek megérteni a világot, erőt adnak a nehézségekhez, örömöt a hétköznapokhoz. Kevés olyan színház van, ahol a művészet ennyire természetesen fonódik össze a mindennapi élettel és a közösségi felelősséggel. A pécsi társulat azonban évtizedek óta ezt az utat járja, és ha a mesék valóban az időn kívül léteznek, akkor csak remélni lehet, hogy a MárkusZínház története is sokáig folytatódik még. Szívből kívánunk a társulatnak és a színháznak további nagyon sok szép évet, új előadásokat, új bábokat és sok-sok meghitt találkozást a közönséggel.
A program a GINOP-5.1.3-16-2017-00107 azonosító projekt keretében, európai uniós forrás bevonásával valósult meg.
További részletek a támogatott projekt keresőben:Tovább
