
A szülőmegőrző, ahová végül be sem jutottam
Két gyerekkel elindulni valahová mindig egy kiszámíthatatlan kaland. Az ember előre számol azzal, hogy lesz „mikor érünk oda?”, „mikor megyünk haza?”, „éhes vagyok!”, „szomjas vagyok!”, „azt akarom!”, „azt nem akarom”, és természetesen azzal is, hogy az eredetileg kétórás programból valahogy legalább négyórás lesz. Így aztán, amikor Gyulán elindultunk az Élményközpont felé, titokban nem is annyira a gyerekek szórakozásában bíztam, hanem abban a bizonyos „szülőmegőrzőben”. A terv egyszerűnek tűnt: a gyerekek játszanak, én pedig végre leülök










