Szentendrén, a Dózsa György út mentén fekvő volt szovjet laktanya területén hosszú ideje fennálló környezeti kockázatot számoltak fel egy, az Országos Vízügyi Főigazgatóság által irányított, 5,5 milliárd forintos, európai uniós támogatással megvalósult projekt keretében. A beruházás célja a régió egyik legfontosabb ivóvízbázisának hosszú távú védelme volt. A három éven át tartó projekt példaértékű beavatkozást jelentett a klórozott szénhidrogénekkel szennyezett területek megtisztítására.
A problémára, miszerint a szennyezett talajvíz miatt veszélybe került a vízbázis, az ezredforduló táján végzett diagnosztikai vizsgálatok hívták fel a figyelmet. Kimutatták, hogy a volt szovjet laktanya térségében a talajvíz jelentős mennyiségben tartalmazott klórozott szénhidrogéneket – főként tetraklór-etilént (PCE) és triklór-etilént (TCE), valamint azok bomlástermékeit: diklór-etilént (DCE) és vinil-kloridot (VC). A szennyező anyagok a 3,6–4 millió köbméter éves kapacitású, mintegy 120 ezer ember vízellátását biztosító Régi Déli Vízbázis kútjaiban is megjelentek, ezért azokat 1999-ben le kellett állítani.
A Szentendrei-vízbázis védelmét célzó intézkedések már 2001-ben állami felelősségvállalás mellett megkezdődtek, amikor a környezetvédelmi hatóság határozatban rendelte el a beavatkozást. Indokolt volt a sürgős kármentesítés, mert a felmérések és kockázatelemzések egyértelművé tették, hogy a szennyezés nem csupán a vízbázist, hanem a Duna közelsége miatt a térség természetes vízkészletét is veszélyeztette. A mintegy 8 hektáros területen jelentkező szennyezettség ráadásul továbbterjedhetett volna, ezért komplex, célzott technológiai megoldásokat kellett alkalmazni a kármentesítés során.
A műszaki beavatkozás megtervezése előtt alapos előkészítés zajlott, amely magában foglalta a talajvíz állapotának felmérését, szivattyúzási teszteket, laboratóriumi kísérleteket és a szükséges engedélyek beszerzését. A kivitelezés első lépéseként injektáló kutakat létesítettek a leginkább szennyezett pontokon. Fokozott reduktív klórmentesítés (EHC) technológiát alkalmaztak, mely mikrobiológiai lebontással kombinált kémiai redukciót jelentett. Az EHC anyag (mikronizált vas és szerves tápanyag) injektálásával elősegítették a klórozott szennyeződések lebontását a talajvízben.
Az injektálás különféle módszerekkel történt, előfúrás nélküli talajinjektálással és előre telepített csápokon keresztül is. Az előbbi előnye, hogy viszonylag gyors, költséghatékony, és kevésbé bolygatja a környezetet. Az injektálás mélysége 10 és 16 méter között változott, alkalmazkodva a területi geológiai viszonyokhoz. Az injektálási pontok összesített hossza meghaladta a 11 kilométert. A folyamat során kiemelt figyelmet fordítottak a monitoringra: 8 új CMT (multiszintű) kutat létesítettek, és a meglévő kutakból is rendszeresen vettek vízmintákat a beavatkozás hatékonyságának ellenőrzésére.
A három éven át tartó projekttel jelentős eredményeket értek el a vízbázis védelmében. Sikerült a megfelelő mértékben csökkenteni a szennyezőanyagok koncentrációját a felszín alatti vizekben, különösen a bomlástermékek – DCE és vinil-klorid – esetében. A monitoring vizsgálatok alapján a beavatkozás hatékonyan megállította a szennyezés tovaterjedését, és megszüntette a vízbázisra nehezedő környezeti terhelést. A terület helyreállítása, a kármentesítéshez kapcsolódó létesítmények elbontása és az utómonitoring terv engedélyeztetése szintén megtörtént.
A projekt sikeresen példázta, hogyan lehet komplex és veszélyes szennyeződéseket korszerű, környezetkímélő technológiával kezelni. A Szentendrei Déli Vízbázis megóvása mind a helyi lakosság vízellátásának biztonságát megerősítette, mind a Duna menti természetes vízkészletek hosszú távú védelméhez is hozzájárult.
A program a KEHOP-3.3.0-15-2021-00010 projekt keretében, európai uniós forrás bevonásával valósult meg.
További részletek a támogatott projekt keresőben:Tovább
