Az Európai Unió és a Magyar Állam támogatásával a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 2016 és 2021 között egy átfogó élőhelyfejlesztési projektet valósított meg a középső Ipoly-völgyben. A fejlesztések középpontjában a víz állt, amely áradáskor kilép a medréből, és amelyre így sok helyen problémaként tekintenek. A projekt erősítette és igazolta azt a szemléletet, hogy a kiöntő víz nem veszély, hanem kincs, amelyet okosan a természet javára lehet fordítani anélkül, hogy az emberi tevékenységeket zavarná. A víz visszatartásával és okos kormányzásával olyan stabil élőhelyek jöhetnek létre, amelyek hosszú távon is biztosítják a biodiverzitás fennmaradását.
A program a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) keretében indult, amelynek célja a leromlott ökoszisztémák helyreállítása, a védett élőhelyek természetvédelmi helyzetének javítása és a társadalom környezettudatosságának növelése volt. A felhívás szellemében a projekttől azt várták, hogy konkrét beavatkozásokkal javítsa az ökológiai állapotot, miközben erősíti a Natura 2000 hálózat társadalmi elfogadottságát és bemutassa a közösségnek a természet értékeit.
A fejlesztés három kiemelt helyszínen zajlott. A drégelypalánki Nagy-szigeten élőhelyfejlesztési célú kotrást és vízszabályozást hajtottak végre, amellyel mélyebb víztereket és stabilabb mocsári környezetet alakítottak ki. A Csadó-mocsárnál és az ipolyszögi égerlápon a vízvisszatartó műtárgyak felújításával és kotrással érték el, hogy a terület hosszabb ideig tudja megőrizni a vizét, ezzel növelve a vizes élőhelyek kiterjedését. A dejtári Nagy-tónál cserjeirtás történt, hogy megmaradjon a nyílt vízfelszín, és ne tűnjön el a tó értékes ökoszisztémája.
A projekt másik pillérét az ipolyvecei major korszerűsítése jelentette. A szürkemarha-telep fejlesztése révén biztosították az állatállomány teleltetését és ellátását, ami nélkülözhetetlen a környék gyepterületeinek fenntartásához. Az istállóépületek felújítása, a záportározók kialakítása, a karámok rendbetétele és a gépek beszerzése mind azt a célt szolgálta, hogy a legeltetés folytatódhasson, hiszen a legelő állatok nélkül a gyepterületek gyorsan elcserjésednének, és eltűnne sok védett faj élőhelye.
A harmadik fő elem a bemutatás és a közösségi szemléletformálás volt. Az Ipoly-híd túraútvonal új pihenőhelyekkel, magasleselkedőkkel, felújított táblákkal és biztonságosabb átkelőkkel gazdagodott. A fejlesztésekkel a turisták közelebb kerülhetnek a térség természeti értékeihez, és saját élményeken keresztül érthetik meg a vizes élőhelyek fontosságát.
Összességében a program mintegy 926 hektárnyi védett élőhelyet érintett, és hosszú távon javította a térség ökológiai állapotát. A vízvisszatartás, a gyepterületek kezelése és az ökoturisztikai fejlesztések egyaránt az ember és a természet közötti egyensúly megmaradását szolgálták.
A projekt üzenete túlmutat a konkrét beavatkozásokon: a természeti adottságokat nem legyőzni kell, hanem együttműködni velük. A medréből kilépő folyó vize nem pusztít, ha helyet és teret adunk neki akkor táplál, élőhelyeket teremt, és közvetve az emberek életminőségét is javítja. Az Ipoly-völgy példája arra emlékeztet, hogy a fenntarthatóság nem lemondásról, hanem okos alkalmazkodásról szól, amikor a természet és az ember harmóniában gyarapodik.
A fejlesztés gyönyörű képeken mutatkozik be a következő kisfilmben.
A program a KEHOP-4.1.0-15-2016-00023 projekt keretében, európai uniós forrás bevonásával valósult meg.
További részletek a támogatott projekt keresőben:Tovább
