A fejlesztési programok unalomig ismételt frázisa a területi egyenlőtlenségek csökkentésének célkitűzése, de vannak olyan helyek és körülmények, amikor ennél közvetlenebb, emberibb megfogalmazások szükségesek, hogy valóban célt érjenek azok a kezdeményezések, amelyek a leghátrányosabb helyzetben lévőknek szeretnének tényleges segítséget nyújtani.
A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében fekvő Gönci járás évek óta Magyarország egyik legnehezebb helyzetű térségének számít. A települések jelentős részében mindennapi tapasztalat a munkanélküliség, a szolgáltatások hiánya és a mélyszegénység, miközben a fiatalok esélyei sokszor már az indulásnál beszűkülnek. A lakosság közel harmada olyan falvakban él, ahol a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozott, a hátrányos helyzetű tanulók aránya pedig jóval meghaladja az országos átlagot.
Ebben a környezetben indult el a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet „Végtelen lehetőség” című modellprojektje, amely a Széchenyi 2020 program európai uniós támogatásával valósult meg, hogy segítse Magyarország leginkább leszakadó térségeinek felzárkózását.
A szakirodalom és gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy az ilyen mértékű hátrányos helyzetből való kitöréshez nem elegendő egyetlen problématerületre koncentrálni. Ilyenkor olyan egymásra épülő, egymást erősítő kihívások halmazával állunk szemben, ami nem oldható meg pusztán infrastruktúra-fejlesztéssel vagy egyetlen témára fókuszáló beavatkozással. A nehézségek éppen abból fakadnak, hogy egyszerre érintik a lakhatást, az oktatást, a foglalkoztatást, az egészségi állapotot vagy éppen a mentális biztonságot. Éppen ezért komplex megközelítésre van szükség, pontosan olyanra, amit ez a projekt alkalmazott.
A programot a helyi szükségletek alapos feltárására építették. A szakemberek kutatásokat, interjúkat és adatfelvételeket készítettek, majd ezek alapján született meg a diagnózisra épülő fejlesztési terv. A projekt során különösen fontos szerepet kaptak a helyi együttműködések. Települési vezetők, civil szervezetek és egyházi intézmények közösen keresték a válaszokat, hogy a lehető legtöbb releváns szaktudás és tapasztalat rendelkezésre álljon a siker érdekében. Az együttműködés azt is biztosította, hogy a különböző szakmai tapasztalatok és módszerek erősítsék egymást, és a lehető legtöbb problémára születhessen válasz. A járási fejlesztési fórumok és szolgáltatói kerekasztalok pedig lehetőséget teremtettek arra, hogy a szereplők közösen gondolkodjanak a térség jövőjéről.
A felzárkóztatás e modelljének egyik legfontosabb módszertani eleme a folyamatos jelenlét volt. Vizsolyban és Boldogkőújfaluban – hasonlóan az ország leghátrányosabb helyzetű településének többségéhez – úgynevezett Jelenlét pontok nyíltak. A projekt keretében kidolgozták a diagnózis alapján legfontosabbnak vélt beavatkozásokat különféle programok és szolgáltatások formájában. A Jelenlét pontokon azóta is minden nap, kiszámíthatóan jelen vannak azok a segítő szakemberek, akikhez fordulhatnak az emberek, és akik folyamatosan szervezik azokat a programokat és foglalkozásokat, amikbe a fejlesztési terv alapján bevonták az érdeklődőket és rászorulókat. Így váltak a Jelenlét pontok a közösségi tevékenységek központi helyszíneivé, de itt nyílik lehetőség arra is, hogy az egyénspecifikus problémákkal is foglalkozzanak. Mert miközben a szegénységnek vannak jól ismert, ismétlődő és jellemző közösségi mintázatai, minden ember története más. Egyik család számára a gyermek fejlesztése jelenti a legfontosabb segítséget, egy másiknál a munkavállaláshoz szükséges készségek fejlesztése, megint máshol éppen egy krízishelyzet kezelése.
A projekt igyekezett minden korosztály számára kapaszkodókat adni. Gyermekfejlesztő foglalkozások, iskolai prevenciós programok, közösségi élménynapok és munkaerőpiaci fejlesztések egyaránt megjelentek a kezdeményezések között. A segítés pedig mindig kettős célú volt ebben a dimenzióan is, hiszen az azonnali segítségnyújtás mellett az is szempont volt, hogyan szolgálhatják a beavatkozások, hogy akár az egyén, akár a közösség hosszabb távon is képes legyen saját erőforrásaira támaszkodva előrelépni.
Az ilyen programok eredményeit sokszor nehéz pusztán egzakt számokkal mérni. Minden történet önmagában megítélhető, de talán a legfontosabb az lehet, ha a közösség tagjai megértik, hogy az út, amire ráléptek, hasznos, követendő, előnyükre válik, reményt nyújt nekik, és ezért a projekt zárása után sem térnek le róla. A projektet bemutató kisfilmünkből éppen ez derül ki: a támogató szolgáltatások működnek, a megnyílt perspektívák motivációt adnak a mindennapokhoz.
Egy közösségben lassan változnak a minták, a bizalom pedig idővel épül fel. Minden apró siker számít, de ha csak egy valakit sikerül kiléptetni a szegénység csapdájából, azzal olyan kaput nyitottunk, ami egy méltányosabb jövő felé vezet. És aki ott kilépett, az egyszer visszatérhet, hogy aztán kézen fogja a többieket, és együtt még magasabbra érjenek.
A program az EFOP-1.5.1-17-2017-00003 projekt keretében, európai uniós forrás bevonásával valósult meg.
További részletek a támogatott projekt keresőben:
