A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer befejezésének végső állomását jelenti a Marótvölgyi öblözet rendezése

A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) támogatásával megvalósult beruházás általános célja volt a fenntartható vízgazdálkodás infrastrukturális feltételeinek és helyzetének javítása annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás felszíni és felszín alatti vizekre gyakorolt káros hatásait mérsékeljék. Emellett elősegítette a vízhiányos időszakokban jelentkező vízigények kiszolgálását, és a természetes vízkészletek hasznosíthatóságának növelését. A projekt eredményeképpen mérséklődnek a vizek többletéből vagy hiányából származó kedvezőtlen hatások.

A Kis-Balaton az 1900-as évektől kezdve folyamatosan ki volt téve az aktuális fejlesztési céloknak. A vasútvonal kiépítése, a különböző szabályozási munkák, a vízgyűjtőn folyó intenzív mezőgazdasági kemizáció, illetve a Balaton-üdülőterület rohamos fejlődése és terjedése következtében a Kis-Balaton és a környező berkek vízminőségvédő funkciója megszűnt. Hiszen korábban a Balaton vízutánpótlásának 45%-át jelentő Zala folyó hordalékait a Kis-Balatonban rakta le, de a fenti folyamatok miatt az a 20. század közepére fokozatosan elvesztette „szűrő” képességét, a tápanyag a hordalékkal együtt pedig a Keszthelyi-öbölbe érkezett. Az öböl sajátos áramlási viszonyai miatt ez nagyrészt ott is maradt, ami a Balatonba jutó vizek minőségének jelentős romlását eredményezte.

Az 1970-es évek óta egy olyan vízvédelmi műszaki megoldás kidolgozása volt a cél, ami vissza tudja tartani a Balatontól a Zala által szállított lebegő- és tápanyagokat. Emiatt került sor a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztására, a mocsárvilág rehabilitációjára a Hídvégi-tó és a Fenéki-tó építési munkáira A Hídvégi-tó tehát 1985 óta, az Ingói berek 1993-tól, a Fenéki-tó további része részlegesen 2005-től működik. Azóta több mint 279 ezer tonna lebegőanyag, 640 tonna összes foszfor, valamint 9770 tonna összes nitrogén maradt vissza a területen. Ez a lebegőanyag- és tápanyag-tömeg nem jutott a Balaton Keszthelyi öblébe, így a Balaton jelenlegi jó vízminőségének kialakulásában a „félkész” Kis-Balatonnak is jelentős szerepe van. Az eltelt idő alatt a Kis-Balaton területén jelentős vizes élőhely alakult ki, 1986-ban az addig 1400 hektáros védett terület nagysága 14700 hektárossá nőtt, élővilágában sok a védett és fokozottan védett növény és állatfaj.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer befejezéséhez Magyarország uniós forrást vett igénybe, a munkák 2014 decemberére készültek el. A Kis-Balatonba torkolló vízfolyások és a környező területek vízjárását az elárasztás megváltoztatta, így a vízfolyások mellett a Kis-Balaton visszahatását figyelembe véve töltések épültek, a szivárgó- és belvizek bevezetése érdekében pedig szivattyútelepekkel ellátott belvízöblözetek kerültek kialakításra.

A Marótvölgyi öblözet rendezése című KEHOP projekt célja az elkészült Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer teljessé tétele volt, a még hiányzó Marótvölgyi Déli Belvízrendszer megvalósításával. A beruházás keretében többek között mederelzárásokat és zsilipeket építettek, melyek lehetővé teszik a belvízöblözet vízpótlását és az onnan történő vízkivezetést. Helyreállították a Marótvölgyi csatorna egyik szakaszát, a csatorna áthelyezett szakaszát pedig közel három kilométer hosszon alakították ki. Ezeken túl megvalósult a Főnyedi szivattyútelep korszerűsítése és felújítása is.

A projekt hosszú távú célja a belvízi elöntések nagyságának és idejének csökkentése, a károkozások mérséklése, a védekezési költségek csökkentése és a főművek védképességének hosszú távú megőrzése. A beruházás közvetlen célja ezeken túl a belvízlevezető hálózat legkritikusabb pontjainak rekonstrukciója, közvetetten pedig hozzájárul a térség turisztikai és gazdálkodási lehetőségeinek javításához is a kiszámítható vízjárás és a szükséges vízmennyiség folyamatos biztosításával.

A beruházás nagymértékben hozzájárult a KEHOP 1. prioritási tengelyének A klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás fejlesztési céljainak eléréséhez is.