A Tisza évszázadok óta formálta környezetét, az elmúlt másfél évszázad folyószabályozásai azonban mélyreható változásokat idéztek elő. A mederbevágódás következtében az ártéri területek egyre ritkábban jutottak vízhez, ami jelentős hatással volt a táj arculatára és az itt élő fajok fennmaradási esélyeire egyaránt. A Mártélyi Tájvédelmi Körzetben uniós támogatással megvalósult élőhelykezelési és -helyreállítási projekt erre a kihívásra adott komplex választ, miközben egyszerre érvényesítette a természet- és az árvízvédelem, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás szempontjait.
A Tiszántúlon, a Tisza balparti hullámterében fekvő Mártélyi Tájvédelmi Körzetet harmadikként nyilvánították védetté. A vízjárás döntően befolyásolja a terület állapotát, élővilágát. A projekt alapvető célja az volt, hogy szabályozható módon és minél hosszabb időn keresztül jusson víz a hullámtéri fok- és mederhálózatba – a mindenkori tiszai vízállástól függetlenül. Ennek érdekében a Körtvélyesi Holt-Tisza vízpótlását folyamatosan, kis hozammal, lebegtetett hordalékban szegény vízzel biztosították, eltekintve a nyári, legmelegebb időszaktól. Ez a megoldás költséghatékony és ökológiailag kíméletes, mivel stabil vízviszonyokat alakított ki, amelyekhez az élővilág hosszú távon alkalmazkodott.
Az élőhely-revitalizáció központi műszaki eleme egy, a Tiszára telepített modern hajómalom, más néven szivattyús malom. Az úszómű a folyó megújuló mechanikai energiáját, alternatív megoldásként szélenergiát hasznosítva működtet egy kisebb teljesítményű szivattyút, amely szárazabb időszakokban is lehetővé teszi a mélyebben fekvő területek vízpótlását. A berendezés biztonságtechnikai és elektronikus rendszereinek energiaellátását az úszómű tetején elhelyezett napelemek biztosítják, így a rendszer külső energiafelhasználás nélkül, megújuló forrásokra támaszkodva tud üzemelni.
A hajómalom által kiemelt, hordalékszegény víz folyamatosan pótolja a körtvélyesi élőhelyrendszer elemeit, így a holtágat, a Horgas-tavat, a Sebes-fokot, a Csala-fokot, valamint a laposokat és a folyószabályozás során a töltések építéséhez szükséges föld kitermelésére szolgáló anyagnyerő helyeket, az ún. kubikokat. A kiépített, szabályozható ún. tiltós, azaz egyszerűbb zsilipes műtárgyak lehetővé teszik a hullámtéri vízszint pontos beállítását a térségben gazdálkodók érdekeinek figyelembevételével. A felesleges vizet a Tűfarkon keresztül visszavezetik a Tiszába, ezzel biztosítva a nagyvízi levonulási sáv hatékony működését. A holtághoz közvetlenül csatlakozó fokok egyszeri kiépítése, valamint a Tűfarok műtárgyának rekonstrukciója eredményeként a holtág mellett a hozzá kapcsolódó, ősi vízrendszer-maradvány is ismét működőképessé vált.
A stabilabb és kiszámíthatóbb vízellátás jelentősen javította számos Natura 2000 jelölő faj életfeltételeit. Kedvezőbb élőhelyi viszonyok alakultak ki a mocsári teknős, a réti csík és a vágó csík számára, bővültek a vidrák táplálkozóterületei, továbbá javultak a vízhez kötődő madárfajok, például a bakcsó, az üstökös gém, a haris és a réti fülesbagoly fészkelési és táplálkozási lehetőségei.
A Mártélyi Tájvédelmi Körzetben megvalósult projekt jól példázza, hogy a természetvédelmi célok sikeresen összehangolhatók a műszaki innovációval és az érintettek együttműködésével. A víz visszakerült az ártérbe szabályozott és kiszámítható módon, ami kedvezőbb ökológiai feltételeiket teremt a Tisza menti élővilág számára. A beavatkozás túlmutatott a helyi jelentőségen, és olyan szemléletet képviselt, amely a jövő ártéri kezelései számára is iránymutató lehet, a természet erejét felhasználva a természet védelmében.
A program a KEHOP-4.1.0-15-2016-00070 projekt keretében, európai uniós forrás bevonásával valósult meg.
További részletek a támogatott projekt keresőben: Tovább
