A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) által megvalósított, „Élőhely-rehabilitáció a tiszakürti Kis-Tiszán, valamint a beregi és nyírségi lápok vízpótlása” című projekt kiváló példája annak, hogyan egyeztethetők össze a természetvédelmi célkitűzések és a klímaalkalmazkodási szempontok.
A klímaváltozás hatásainak kezelése egyre sürgetőbb feladat. Ezt ismerte fel a KEHOP-4.1.0 pályázati felhívás, amely kifejezetten a vízgazdálkodási kihívásokra keresett megoldásokat. Célja a vízbiztonság növelése, a vízkárok megelőzése, a természetes élőhelyek vízellátottságának javítása, valamint a vízgazdálkodási infrastruktúra korszerűsítése volt, mindezt kifejezetten a klímaváltozás káros következményeinek mérséklésének érdekében. A támogatott projekteknek hozzájárulást kellett nyújtaniuk a Natura 2000 területek ökológiai koherenciájához, a Víz Keretirányelv és az Országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv céljaihoz, valamint az élőhelyek természetvédelmi helyzetének javításához. A vizes élőhelyek fontos szereplői a víz körforgásának, és hőmérséklet-kiegyenlítő hatásuk is van.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság által megvalósított projekt egyik fő helyszíne a Közép-Tiszai térségben található tiszakürti Kis-Tisza, amely korábban jelentős természetes vízi élőhely volt. Az idők során azonban feltöltődött, kiszáradt, és gyomvegetációval borított területté vált. A rehabilitációs munkák során egy 4 hektáros ideiglenes vízborítású vizes élőhelyet alakítottak ki, a természetes medermorfológiát követő kotrással. A táj helyreállításától azt várták, hogy élőhelyet nyújthatnak a Natura 2000 hálózatba tartozó védett fajoknak, például gémféléknek, amelyek számára ez a terület fontos táplálkozóhelyet jelent.
A tartósabb vízborítás eléréséhez a Tisza középvízi medrétől egy földmedrű csatorna is épült, amely a vízutánpótlást és leürítést szolgálja. A projekt részeként egy, a vízmozgást szabályozó üzemi műtárgy is épült, hogy az élőhely hosszú távon is fenntartható legyen, figyelembe véve a Tisza természetes dinamikáját.
A projekt másik kiemelt elemét a beregi és nyírségi lápvidék élőhelyeinek vízpótlása jelentette. Az érintett területek, köztük a Mohos- és Nyárjas-tó (Kállósemjén), a Nyíres-tó, Bábtava, Zsid-tó (Beregdaróc), valamint a Bence-tó (Csaroda), rendkívül értékes és ritka élőhelytípusokat képviselnek. Ezek a vizes élőhelyek különösen érzékenyek a vízellátottság változásaira, fennmaradásuk a megfelelő vízmennyiségtől függ.
A beruházás során a lápterületek vízháztartásának javítása érdekében vízpótló rendszereket, csővezetékeket és szivattyúkat korszerűsítettek vagy cseréltek le, valamint új vízvisszatartó műtárgyakat és töltéseket létesítettek. Ezek a műszaki beavatkozások lehetővé teszik a víz hosszabb ideig történő helyben tartását, ezáltal az élőhelyek ökológiai állapotának stabilizálását, sőt javítását. Ezzel olyan országos jelentőségű természeti értékek megőrzését biztosították, amelyek nem csupán hazai, hanem európai szinten is különlegesek.
A projekt beavatkozásai javították az érintett természetes élőhelyek állapotát, elősegítették a vízbiztonságot, és hozzájárultak a természetvédelmi infrastruktúra megerősödéséhez. A megvalósított tevékenységek csökkentették a környezeti terhelést, növelték az alkalmazkodóképességet, és hosszú távon is fenntartható működést biztosítanak a védett területeken.
A projekt ezen túl országos jelentőségű jó gyakorlatként is említhető: megmutatta, hogy a természetes élőhelyek célzott rehabilitációja és az infrastruktúra korszerűsítése együttesen képes lehet a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentésére.
A program a KEHOP-4.1.0-15-2016-00034 projekt keretében, európai uniós forrás bevonásával valósult meg.
További részletek a támogatott projekt keresőben: Tovább
