A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság nagyszabású projektet vezényelt a Pest vármegyei Apaj környékén, a Felső-kiskunsági pusztán, hogy a természetellenes vízrendezés nyomait eltüntessék és a leromlott ökoszisztéma lehetőséget kapjon a megújulásra. Az ilyen területek helyreállításával lehet ugyanis javítani a védett és közösségi jelentőségű fajok, illetve élőhelyek helyzetét, hozzájárulni a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
A beavatkozási terület a Hortobágy után hazánk második legnagyobb összefüggő szikes pusztájának és vizes élőhely-láncolatának része, amelynek teljes kiterjedése több mint 11 ezer hektár. A XX. század belvízrendezési és talajkezelési munkálatai azonban alaposan megváltoztatták a táj arculatát. Csatornák, gátak, rizskalitkák és halastavak szabdalják szét a térséget, melyek mesterségesen gyorsították a víz elvezetését, fokozatosan kiszárítva a valaha gazdag élővilágú vizes élőhelyeket.
A projekt egyik legfontosabb célja az volt, hogy a természetellenes vízrendezés nyomait eltüntessék. Ennek részeként mintegy 140 kilométernyi üzemen kívüli csatornát és gátat számoltak fel, valamint a hozzájuk kapcsolódó műtárgyakat, gödröket és tájsebeket is eltüntették. A munkálatok 1500 hektárnyi élőhelyet érintettek, ahol a természetes vízháztartás helyreállítása újra lehetővé tette a szikes rétek, növényekkel, például zsiókával borított mocsarak, mézpázsitos szikfokok és ürmöspuszták fennmaradását.
A felszíni vizek természeteshez közelítő állapotba hozása a növényvilágot és az állatvilágot egyaránt érintette. A túzok, amelynek hazai állománya egyik legfontosabb fészkelő- és szaporodó helye a térség, kedvezőbb feltételeket kapott: a csatornák és gátak eltűnésével csökkent a fajtára veszélyes ragadozók élőhelye, így jelentősen javultak a fiókák túlélési esélyei. A túzokon túl kedvező fészkelési feltételeket teremtettek olyan Natura 2000 jelölő fajoknak is, mint a piroslábú cankó és a nagy goda. A projekt részeként a tájidegen özönnövényeket, például a keskenylevelű ezüstfát eltávolították, csökkentve az újbóli megjelenésük esélyét.
A projekttel szemben további elvárás volt, hogy különféle bemutató programokkal támogassák a társadalom környezeti szemléletének formálását, ezzel is erősítve a természetvédelmi törekvéseket.
A fejlesztés rámutatott, hogy a globális felmelegedés idején éppen az alkalmazkodóképesség lehet a kulcs. A tradicionális tájhasználat segíti a víz megtartását, a természetes ökológiai folyamatok helyreállítása pedig hosszú távon biztosítja a táj fennmaradását és a benne élő fajok túlélését. A szemléletformálás is lényeges: az ilyen revitalizált élőhelyek bizonyítják, hogy a víz, amelyet a múltban sokszor csak tehernek tartottak, valójában kincs. Egy kiöntő folyó vize, egy visszatartott belvíz nem probléma, hanem lehetőség. A projekt hozzájárult ahhoz, hogy megálljon a biológiai sokféleség csökkenése, javuljon a természetvédelmi állapot, és a jövő generációi számára is élhető környezet maradjon a Kiskunság szikes pusztája.
A program a VEKOP-4.2.1-15-2016-00007 projekt keretében, európai uniós forrás bevonásával valósult meg.
További részletek a támogatott projekt keresőben:Tovább
